8. IRÁNY AZ UTCA!
Szerző: Vajda József

Ha kutyánk elérte azt a kort, hogy kivihetjük az utcára ne tétlenkedjünk. A legfontosabb védőoltások megkapása után már nagyobb kockázat nélkül vághatunk bele a világ alaposabb feltérképezésébe. A séta nem csak a lakásban lakó kutyáknak fontos, hanem a kertben felnövő kutyáknak is. A sétálás nem csupán az eb fizikai kifárasztása. Tulajdonképpen a pórázon "letudott" szó szerinti séta nem is feltétlenül kielégítő. A kutya -persze fajtától és kortól függően- igényli a futkározást, játékot, ugrálást. Neki ez a szórakozás. Nem beszélve az úton útfélen otthagyott szagjelekről, amelyeket a kutya úgy "olvas" mint mi az újságot. Tehát, hogy kutyánk igazán jól érezze magát szabadságra van szüksége. A szabadság legfontosabb követelménye azonban, hogy a kutya hívásunkra bármikor és azonnal visszajöjjön.   A behívásnál fontos néhány alapszabályt figyelembe venni. Eleinte nem árt ha viszünk magunkkal jutalom falatot a hozzánk engedelmesen visszajövő kutya megjutalmazására. Ne csak akkor hívjuk kutyánkat, ha éppen indulunk haza, mert legközelebb nem szívesen fog jönni. Azonban az ellentettje is igaz, ha unos-untalan minden ok nélkül hívogatjuk magunkhoz a kutya ebbe gyorsan beleun. Ha viszont tényleg magunkhoz akarjuk hívni a kutyát legyünk határozottak. Ha néhány bizonytalan próbálkozásunk után inkább feladjuk a későbbi nagyobb siker reményében kutyánkban rögződhet, ha nincs kedve nem kell a parancsot végrehajtani. Ne próbáljuk meg a felénk jövő ebet elkapni, mert ettől megriadhat vagy játéknak veheti és fogócskázva mindig csak annyit fog arrébb futni, hogy nehogy elérjük. Fontos kérdés az utcai környezethez való viszonyulás is. Kutyánk általában valamilyen módon reagál az utcán közlekedő emberekre, kutyákra. Ha ezeket a reakciókat rosszul kezeljük könnyen konfliktusba keveredhetünk embertársainkkal. Hogy kutyánk (pusztán szeretetből) felugráljon mindenkire akivel séta közben találkozik, vagy éppen megugassa a "gyanús külsejű" egyedeket feltétlenül le kell szoktatni. Rossz szemlélet ha kutyánk nevelése helyett a kiszemelt járókelőt kezdjük győzködni, hogy ne féljen nem bánt a kutyus. Tudomásul kell venni, hogy az emberek (tulajdonképpen joggal) bizalmatlanok az idegen kutyákkal szemben. Szintén nehéz (ha nem nehezebb) a helyzet, ha kutyánk másik, idegen kutyával találkozik. Ilyenkor természetesen felfokozottabbak a kedélyek, hiszen nem tudni, hogy a kölcsönös szaglászás után mi lesz a folytatás.   Ha kutyánk még kölyök a felnőtt hímek valószínűleg nem fogják őket bántani legfeljebb ha túlságosan messzire mennek rendreutasítja a szemtelen kicsit. Inkább felnőtt nőstényeknél tapasztaltam ellenszenvet az idegen kölykök iránt -jobb az óvatosság. Ha kutyánk már felnőtt kan, előfordulhatnak komoly verekedések, ezért ha közelben idegen kutya van vegyük pórázra ebünket. Ha két kutya találkozik az esetek többségében kiszámítható a reakció, ha a gazda nyitva tartja a szemét. Sokszor szinte tapintható a feszültség a levegőben. A kutya szándéka már a pozitúrájából is kikövetkeztethető. Ha kutyánk farkát az égnek mereszti és mozdulatlanul tartja, szőrét a hátán felborzolja, fejét magasan hordja akkor erejét fitogtatja. Ha morogni is kezd ez biztos jele a másodpercek múlva kirobbanó verekedésnek. Ilyenkor a gazdák gyorsan és határozottan húzzák el egymástól kutyáikat.     Ha az egyik kutya behódol valószínűleg a verekedés elmarad. A behódolás jele a csapott fül, lehorgasztott fej, a hátsó lábai közé behúzott farok. Fiatal kutyák ezt az alázatos magatartást odáig fokozhatják, hogy hanyatt dobják magukat a tökéletes megadás jelét mutatva. Hogy ezeket a konfliktusokat elkerüljük fontos, hogy kutyánkat jól ismerjük. És ha már jól ismerjük és ha kellően megbízunk benne nem csak a kutyának de nekünk is öröm lesz a séta. Forrás: www.pointernet.pds.hu