Hempergés, kutyaszokás

Kutyagumi, lócitrom, elhullott állat teteme, azaz bármi, csak gusztustalan és büdös legyen: kutyánk máris ott terem és meghempergőzik benne. De miért teszi, mi jó neki ebben?

Kutyagumi, lócitrom, elhullott állat teteme, szóval legyen az bármi, ami számunkra meglehetősen bűzös dolog, kutyánk szívesen meghempergőzik benne. De miért teszi, mi jó neki ebben? Értetlenül állunk e szokása előtt. Pedig a válasz igen egyszerű: ősi vadászösztöne kényszeríti. Figyeljük csak meg: a hempergés során főleg a nyakát és marját próbálja "beillatosítani". Mindezt teszi azért, hogy a vadászat során elfedje saját szagát, megtévesztve ezzel áldozatát. Bár a szokásos esti séta során nem valószínű, hogy kutyánk bármit is le tudna vadászni, ösztöne mégis működik. Kutatók megfigyelték, hogy a kutya ezt akkor is megteszi, amikor éppen ellenkező a cél: a saját szagának felerősítése. Ilyenkor többnyire saját, illetve társainak ürülékébe fekszik bele. Ez a falkaszellem megőrzése és a dominanciaharcok miatt "szükséges". De a tudósok felfigyeltek arra a jelenségre is, hogy a felfedező körútról visszatérő, a prédaállat ürülékébe hempergőzött eb vadászatra ösztönzi társait is. Leszoktatás Tehát a bűzben hempergés a kutya számára természetes viselkedés, évszázadok óta rögzült szokás, így erről nehezen szoktatható le. A megoldás a megelőzésben rejlik. Sétálás közben, ha észrevesszük, hogy valami felkeltette kutyánk érdeklődését, gyorsan ellenőrizzük, és ha az ürülék vagy tetem, akkor hangos fujjolás közepette zavarjuk el onnan. A gyors cselekvés azonban nagyon fontos, hiszen másodperceken múlik a hempergés. Igyekezzünk minél többször elsétálni egy-egy csábító kutyagumi és lócitrom mellett, hiszen a leszoktatás is csak akkor hatásos, ha határozott és sorozatos tiltásokat kap a kutya. Nyáron, ha a "szép szó" nem használ, akkor le is önthetjük ebünket egy vödör vízzel (bár ez kissé nehézkes, ha hosszú sétára indulunk). És ha megeszi... De mi a helyzet akkor, ha a kutya nem hempergőzik az ürülékben, hanem megeszi azt? Ez nem csak visszataszító, de veszélyes szokás is, hiszen így könnyen paraziták juthatnak szervezetébe. E cselekedet lehet ösztönös, de felvett szokás is. Ösztönös akkor, ha valami hiányzik a szervezetéből, és azt ürülékevéssel próbálja pótolni. Ez esetben könnyű dolgunk van, hiszen csak teljes értékű eledelt kell neki adnunk, és megoldódik a probléma. Ha viszont felvett szokás, melyet unalmában vagy magányában kezd el, akkor már picit nehezebb a leszoktatás. De nem lehetetlen! A kutyával többet kell foglalkoznunk és lehetőleg ne zárjuk be egy csöppnyi helyre napközben. De talán az a legfontosabb, hogy ne legyen sokáig egyedül, mert legtöbbször magányában szokik rá az ürülékevésre. A leszoktatás ez esetben is heves tiltásokkal és fujjolással történik. A folyamatot gyorsíthatja, ha az ürülékbe mustárt vagy borsot szórunk, ami elveszi ebünk kedvét a falatozástól. Forrás: www.haziallat.hu